Ötödik rész.

Sziasztok! Blankának köszönöm a biztatást! Remélem jól vagytok, kedveseim! Megjöttem az ötödik résszel, az első félkerek részemmel! :D Ünnepeljünk! :p Jó olvasást!

Irtó klassz! Félelmemben majdnem bepisiltem, mellesleg lehet hogy csak egy kis valami! Nem kéne ekkora felhajtás! Gondolkoztam, úgy egy percet és egyre hangosabb zajokat hallottam. Az ajtó nyílt, én meg tágra nyílt szemekkel bámultam az előttem álló barna hajú lánykát. Bőre ki sem látszott, talpig feketében volt. Az arcán döbbenet, kezében egy levél.
- Szia! Ki vagy? - hebegtem.
Ő leült az ágyamra és felém fordult.
- A bátyád barátnője, te vagy Camilla igaz?
- Igen, de hogy kerülsz ide?
- Castielhez jöttem, de azt hiszem kicsit eltévesztettem az ablakot! - nevetett.
- Kicsit, ő a szomszéd szobában van, menj csak be. Amúgy tudsz róla hogy éjjel kettő van? - kérdeztem kuncogva.
- Igen, és bocsi hogyha felébresztettelek! De tudod egy filmben láttam hogy... hosszú! - mondta majd letekintett a szőnyegemre.
Kissé furcsa volt. Nem azért mondom, de szerintem ti nem rontanátok be egy lányhoz, éjjel kettőkor! Vagyis hát én legalábbis nem!
- Mégis hogyan jöttél fel? Lépcsőn is elég fárasztó, hát még falon...
- Ja! Hát lenn, állt egy ilyen gép amivel fel-le mennek és mossák az ablakokat az ilyen magas épületeken. Azzal jöttem fel!
- Az ablakmosó szolgálat kocsijával?
- Igen, igen, tudod nem vagyok jó szócsatában! Na de megyek! - nevetett, majd kiment a szobámból, és bement a bátyámhoz.
Hát ez irtó furcsa volt. Vajon Castiel felébredt? Vagy mit akar egyáltalán ez a csaj? Mert hogy ha jól vág az eszem, most szabadon mászkál a mi lakásunkban. Nem azért, mert itt akkora értékek lennének, merthogy nincsen itt semmi érték sem, legalábbis olyan amit egy betörő elvinne olyan nincs! Megcsíptem magam hátha csak álmodom, de nem. Megvontam a vállamat és lefeküdtem.

Reggel nem keltem korán. Tíz vagy mennyi lehetett. Kinyitottam a szemem, és egyből eszembe jutott az éjjel. Megnéztem hogy minden meg van-e a szobámban. Semmi sem tűnt el. A bátyám szobájából hangos videó játék hangja hallatszott. Becsoszogtam hozzá, hátha tud valamit.
- Hé, éjjel nem láttad a barátnődet?
- Jó reggelt, mit beszélsz? - megállította a videó játékot és rám nézett.
- Itt volt az a lány! A barna hajú!
- Hugi, szerintem túl sokat aludtál! Menj le, Clara néni már főzött teát!
Kivételesen hallgattam a testvéremre. Bár kissé gyanús volt. Próbáltam nem túl feltűnően vizsgálgatni Castiel szobáját de semmit nem találtam ami bizonyíték ként szolgálhatna. Lehet hogy csak tényleg álmodtam! Megcsináltam a hajam, összeszedtem magam, és lementem.
- Szia kis álommanóm! - nevetett Clara néni.
- Jó reggelt! Főztél teát?
- Nem sajnos, főzzek? - kérdezte.
- De hát Castiel azt mondta hogy főztél!
- A bátyád furfangos gyerek, tudja hogyan kell kiküldeni a magadfajta fáradt lányokat a szobából!
- Ha-ha! - nevettem - nagyon vicces!
Megettem a reggelit és visszamentem a szobámba. Épp nyúltam be, az íróasztalom fiókjába, amikor megláttam a tortás terveket egy mappába.
- Hű, ma be kellett volna mennem! - tettem a szám elé a kezemet.
Mára kérték az esküvői tortát! Frankó lesz, ha pont erre a nagy napra késik el a torta! Milyen lenne már ha az esküvőtökön nem lenne torta? Torta nélkül milyen az esküvő? Fogtam magam és felöltöztem, és elköszöntem. Clara néninek hangosan kellett köszönni, mert a fülei már nem voltak a régiek. De általában azt azért meghallotta ha a háta mögött kinevetjük, viszont azt nem ha utánakiabáltam hogy hozzon szalámit is, azt rittig nem hallja meg, néha már azt is hiszem hogy direkt csinálja. Futottam végig mindenen. Rengetegen voltak. Gyorsan kinyitottam. Összetapasztottam valami finomat és gyorsan felhívtam őket hogy készen van, és hogy elnézést.

Délután volt már. Egy csomóan bejöttek ma a boltba. Már kezdett sajogni a lábam, és untam hogy ahány ember annyi féle stílus volt. Az egyik bunkó, a másik kedves, ez nagyon idegesítő tud ám lenni, főleg ha sok ideig ez van. Most már több időm volt körülnézni. Én csak egy farmerba meg egy pulcsiba voltam. Láttam az Eiffel tornyot is! A nap pont a tetején sütött át, annyira érdekes volt. Megtudtam hogy ezen a héten nincs is kiállítás, csak valamilyen izés filmet játszanak a moziban. Azért lehetnek olyan sokan. Beléptem a lépcsőházba. Belekukkantottam a postaládába. Egy levél. Biztosan valami csekk. Ránéztem. Hát hogy csekk, azt egyre jobban nem akartam mivel hogy az én nevem volt ráírva. Anya megöl ha valamire rákattantam véletlenül a gépen, és fizetni kell. Ez az utazása a nagyihoz sem ki mulatság, magyarul olcsó mulatság volt ám! Levélre visszatérve... Nekem elég ha egy évbe egy levelem jön. Az is ilyen ajánló bigyula. Leültem a lépcsőre, és megnéztem. Amikor megláttam hogy kitől jött a szívinfarktus kerülgetett... Maria Iyi Zene, és táncakadémia, London? Jól olvasok? Vagy csak a szemem káprázik? Miért jött volna nekem levelem egy olyan híres akadémiáról mint a Maria Iyi? Maria Iyi egy híres operaénekes volt. Rengeteg előadása volt, azt mondta a nagyi, hogy még az ő anyja volt a koncertjén is! Az ilyen frankó lehetett! Kibontottam...

Tisztelt párizsi lakos!

Örömmel jelentem ki hogy idén is meghirdette iskolánk, azt a programot, amelyben több mint száz gyermek kerülhet be, teljesen ingyen  akadémiánkra! Te is köztük vagy! Kisorsoltunk téged is!     Több infó itt: www.mariaiyischool.com. Szeretettel várunk, Londonba, 2014. Január elsejétől! Infókat az oldalon találhatsz! További ragyogó napot!    
                                                                                             Maria Iyi zene, és táncakadémiai vezetőség