Nyolcadik rész.

Sziasztok. EGY (!!!) ember jelezte hogy várja a következő részt... Nagyon szomorú vagyok.. Jó olvasást! Mellesleg, ha akartok fel iratkozhattok, mert hogy nagyon kevés rendszeres olvasóm van, ha így fojtatjátok, összetöritek a blogomat! Léci, jelezd hogy szereted a blogomat! 

A levegő megállt egy percre. Most derül ki hogy lemondhatok-e az álmomról...? A szememben könnycsepp csillogott. Elisa és Castiel a terem előtt vártak. A doktor szeme a földre meredt.
- Szerencséje volt... - motyogta.
Ekkor legszívesebben magamhoz öleltem volna az egész világot és magamban leszögeztem hogy elmegyek Londonba, ha az életem árán múlik is! Felálltam volna és kiszaladtam volna, az udvarra, és egy nagyot kiáltottam volna: Jeeeee! Jó, persze ez csak volna, mivel az biztos hogy egy jó napig nem állhatok a lábamra, de azért én majd meg fogom próbálni, mert minél előbb ki akarok jutni innen. Úgy belemerültem a vad gondolkodásba, hogy az orvos megrázott kicsit, hogy ébredjek fel. Szemei furán vetítették rám a tekintetét. Irtó kínos csend volt. Nem tudtam ilyenkor minek ilyen komolynak lenni! Lehet hogy neki csak egy beteg, de nekem az álmom! Az forog kockán!
- Látom nagyon beleélte magát a jóba! - húzta el a száját, a főorvos és behívta bátyámat és barátnőjét.
Mindenki bejött. Benn volt mindenki. De még most sem bírta ki nyögni a doktor hogy mi a frász van amiért ennyire borzasztóan komolynak kell lennem, egy ilyen jó pillanatban!
- Az egyik ín, a bokájában, nagyon megvékonyodott. Meg kell műteni, vagy pedig az első pár lépésnél elszakad az ínja. - szakította meg az örömömet.
Újból, szokásom szerint számat harapdáltam ami vagy azt jelentette hogy mindjárt megölök valakit, vagy azt hogy bőgni fogok. Perpillanat mindegyik igaz volt rám.
- De ugye holnaputánra meggyógyulok? - kérdeztem mint valami két éves, akinek hiányzik a macija.
- Hát, holnap lesz a műtét, nem hiszem. Ma van, hétfő, esetleg pénteken ki tudlak engedni, de addig semmiképpen! - mondta majd kiment.
- Miért mi lesz szerdán? - ráncolta a homlokát Castiel.
- Ha nem oroszlánokat néztél volna ahelyett hogy meghallgattál volna, tudnád hogy Londonba akartam menni egy iskolába! Ingyen!
- Hát te nem vagy normális! Nem hagyhatsz itt minket! Így is alig van pénzünk!
- Most már mindegy is! Eldöntötte a sors! - mondtam és kijött belőlem az egész.
Elkezdtem sírni, és a párnámat tuszikoltam. Magamban hangosan kérdezgettem hogy miért, miért...? Rángatózni kezdtem és azt kiabáltam hogy: - Ne, ne! Miért? Ne!
- Jöjjön egy orvos! - kiáltotta Castiel, majd kinézett a kórteremből.
A folyosón három szőke fiatal lány jött. Gyorsan oda jöttek hozzám és kettő lefogott.
- Hagyjanak engem békén, nem vagyok dilis! - kiáltottam.
Csak annyit éreztem hogy egy nagy tűt szúrnak a vállamba. Utána már minden nagyon homályos. Csak annyi van meg, onnantól amikor felébredtem. Azt sem tudtam hogy mi a frászt keresek itt? Aztán szép lassan minden kitisztult, csak az nem volt világos hogy miért aludtam el? Nemsokára egy orvos jött be hozzám, nem az aki eddig, egy kicsit dagi, de aranyos kicsi, emberke.
- Mi történt? Normális ha nem emlékszem arra hogy mi történt? - kérdeztem.
- Hölgyem. Én csak ellenőrizni jöttem hogy jól van-e? De látom csak egy kis memóriazavar!
Ráfirkantott valamit a cetliére amit a kezében táncoltatott, mint egy labdát.
- Nyugtatót kapott, mert valami miatt, fel kapta a vizet, a mai fiatalok nyelvén. - motyogta.
Pedig ő sem valami idős. Talán három évvel ha idősebb.
- Én nem tartozom azok közé... - csönd lett - mármint a mai fiatalok közé, akik trendi ruhákba akarnak járni menő frizuráért esedeznek a fodrásznál, cigiznek, vagy mit tudom én!
- Ennek örülök! Viszont még meg kell néznek Apple-t, és Mrs. Lucy-t, is! Szia! - köszönt el majd betette maga után az ajtót.
Frankó! Öt napig itt kell szenvednem! Irtó sok minden az eszembe jut majd! Minden! Egyszóval: minden...
De egy valamit ki akarok törölni.. ezt az iskolát. Mert hogy mennyire akartam ezt az nem is hiszitek nekem el! Annyira mint hajléktalan egy kancsó vizet! Ez most egy magamféle hasonlat volt de tudok jobbat is! Mint mai fiatalok egy szál cigit! De tényleg! Hű, ők annyira bunkók! Azt hiszik ők a császárnők, és lenézik azt akinek nem éppen divatos a gatyája, és nem márkás a pólója! Annyira idegesítő ez néha már! Például nemrég egy lány nekem jött hogy milyen a hajam. Hogy nem trendi találkoztam-e már fésűvel? Hát én meg elmentem mellette! Hű! Felforr az agyvizem az ilyentől!...