Sziasztok! Meghoztam a prológust! Remélem tetszeni fog! Jó olvasást!
Halihó mindenki! Camilla Sty vagyok. Franciaország csodálatos fővárosában élek, Párizsban. Itt minden olyan varázslatos. Pénzért sem válnék meg ettől a szép kis várostól. Valóban nagyon varázslatos... de sajnos én... hogy is mondjam? Nem érezhetem a varázst... mert egy húsz emeletes huszadik emeletéről, tudjátok, nem a legjobb a kilátás. Most azt hiszitek, hogy milyen bolond vagyok, mivel bizonyosan innen magasról, szépen lehet látni a kivilágított Eiffel tornyot, vagy a nagy, magas épületeket. Nem. én a város külső gyűrűén élek, és ez az emeletes ház, egy úgymond, eléggé öreg, lepukkadt ház. De hát mit tegyen az ember ha nincs miből jobb házat vennie? Apám itt hagyott minket, még amikor irtó kicsi voltam. Frankó mi? Lelépett, és semmi mást nem hagyott utánunk mint pár idegesítő szeplőt az arcunkon, meg a zene iránti rajongásunkat. Ezt hagyta ránk. Elvált, és elment, nem is hallunk felőle semmit, és anyu sem beszél róla valami sokat. Én nem is faggatom. Már megtanultam, hogy ha faggatózom akkor csak rosszabb lesz a helyzet. A családom tehát enyhe szóval széthullott. Bátyámmal, Castiellel, anyuval és veled élek, kis naplóm. Ja meg, van egy macskám is, de az csak félig az enyém, mert csak az öt méteres kiskertünkbe mászik át néha. Így éldegélünk. Persze, amit eddig meséltem, kiderült hogy nem állunk valami jól a pénzel. Bár ez most nem is ide tartozna, de azért szót eresztek róla. Nos, igen. Nemrégen ott kellett hagynom a fősulit, és dolgozni menni, mert így is kevés a pénz. Castiel is dolgozik, és anyu is. Mindannyian szétdolgozzuk az agyunkat, mégis, van hogy hónap végén, nincs ebéd az asztalon. A rezsi, egyre több, pedig igyekszünk minél kevesebbet használni a vizet, nem égetni a villanyt, de nem megy. Mindig feltornászik az olyan magasra, alig bírom kiolvasni a számlát. Frankó... Minden nap ugyan az, ugyan olyan unalmas. Elmegyünk dolgozni aztán hazajövünk. Másnap megint ugyan ez, és harmadnap sincs másképp. Magyarán, nincs jó életem, akár milyen magasan, akárhol, akármikor élek... De hát hiába, mit tehet érte az ember? Ha ez az irtó csúcs modern világ, ilyen makacs, és ilyen nehéz benne megtalálni, a helyed...
Szia! Kész is a fejléced: http://kriticsforeverybody.blogspot.ro/2013/12/fejlec-rendelesre_27.html
VálaszTörlésJó lett! :)
VálaszTörlésSzia! Ne haragudj, de szerintem ezt érdemes lenne átírnod. Rengeteg benne a helyesírási hiba, amit már első olvasásra ki lehet szúrni. Vesszőhibák, kimaradt betűk, értelmetlen mondatok. Sokszor egy-egy szó sem stimmel, pl blogba egyáltalán nem illő kifejezéseket használsz ('irtó').
VálaszTörlésSzinte kizárólag csak tőmondatokat használsz, ami egy idő után nagyon unalmassá, monotonná teszi az olvasást.
A történetből szinte semmi nem derül ki, nem kelti fel az érdeklődést, így az olvasó nem fog visszatérni a blogra.
http://orokkemas.blogspot.hu/
Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.
VálaszTörlésSemmi gond, több személy, több vélemény :) Azért írtam neki, mert ő ezt egy facebookos csoportban kérte (!!). Szeretett volna visszajelzést kapni a munkájáról, én pedig megpróbáltam segíteni.
VálaszTörlésÉs van egy örök igazság: ha valaki kritikát kér, akkor fogadja is el. Ezek tények, az pedig egy alap elvárás (szerintem), hogy ha valaki kitesz valamit az internetre, az legalább nyelvtanilag helyes legyen. Persze, apró hibák mindenkinek becsúsznak, nem ezt mondom. De itt olyan helyesírási hibákkal találkoztam, amiket ha kijavítana, sokkal, de sokkal élvezhetőbb lenne az írása. Ez, ha végiggondolod, neki segítség.
Lehet, hogy sokan átsiklanak a hibákon, de ezeket minimális erőbefektetéssel ki lehetne küszöbölni.
Engem nem nagyon izgat, hogy te ezt 'megvédésnek' szántad-e. A véleményemet leírtam, az okos ember tanul a kritikából, a buta pedig megtámadja azt :)
És a végére egy tanács az írónak: miután leírtad piszkozatban a fejezetet, mutasd meg valakinek! Átolvassa, és ha van benne olyan hiba, segít kijavítani. Így te is tanulsz, és az olvasóidnak is nagyobb élmény a blogod. Egy ismerősömnek javasoltam hasonlót, és neki nagyon bejött :)
További jó blogolást, Lilla!